A 3D enginek egyik központi kérdése saját modellek ill. jelenetek felhasználása. Az ehhez szükséges munkamenet általában úgy történik, hogy a felhasználni kívánt modellt elkészülése után egy exportálás következik amit végül egy importálás zár.
Ennek során az engine-nek rendelkeznie kell az általa támogatott formátum minél teljesebb körű támogatásával valamint a modellezéskor ill. exportáláskor figyelembe kell venni az engine importálójának igényeit.
Érezhető és tapasztalható is, hogy ezek igen kényes műveletek lehetnek és sok fejfájást okozhatnak mind a modell készítésekor és exportálásakor. Általában a nem animált modellek kevesebb fejfájást okoznak szemben az animált modellekkel.
Csak néhány a leggyakoribb problémákból:
- a modellező és engine eltérő koordinátarendszere - melyik tengely jelenti a függőlegest
- a méretarányok ritkán egyeznek meg a két alkalmazásban
- csontvázas animációkor a méretaránybeli eltérést a csontváznál és az animációnál is figyelembe kell venni
- a modellező által használt modell geometria / topológia leírás nem feltétlen illeszkedik az engine-hez
- általában egy engine kevesebb és nem ugyanolyan material feature-t használ, mint egy modellező program
- a material animációkhoz használt scriptek nehezen (vagy egyáltalán nem) alkalmazhatók egy engine-ben
- külön formátum lehet szükséges statikus és animált modellekhez.
Kézenfekvő megoldásnak tűnik saját exporter készítése az engine-hez azonban ehhez szükséges a támogatni kívánt modellező programok SDK-inak ismerete és az exporterek karbantartása. Ezek elkészítése és tesztelése azonban rendkívül időigényes lehet - az adott program támogatni kívánt képességeinek függvényében.
Létezik egy formátum, amely eredetileg azért született, hogy a különböző modellező programok közötti információcserét megkönnyítsék ill. egységesítsék - innen ered a file formátum neve is: Digital Asset Exchange (magát a törekvést COLLADA-nak nevezték el) - azonban ez egyéb 3D alkalmazások számára is vonzóvá vált (hiszen
mindezen nehézségek egy csapásra kezelhetővé válnak egy "mindent leírni képes" formátum megszületésével).
Egy xml alapú leírónyelvről van szó, amely biztosít egy szabványos / közös nyelvkészletet, de ezen felül tetszőleges bővíthető saját, nem-standard elemekkel. Mivel rengeteg tulajdonság leírására képes, ezért felépítése meglehetősen szövevényes.
Ebből következik, hogy csak akkor érdemes a támogatása ha ezen tulajdonságokat valóban ki is tudja használni az engine.
Folyt. köv.